Naplemente...

via immortalis

X: Egy hajó az örökkévalóságnak

Azt a robbanást, amely darabokra szakította a "Dömöst" és a le mértéktartóbb becslése szerint is megölt több mint félszáz embert, süket csend követte. Nem csak a holtak hallgatása, vagy a döbbenet, a partra tóduló emberek rémületének csendje, hiszen azt néhány perc múlva szilánkokra törték a túlélők jajkiáltásai, a mentésükre siető bátrak izgatott kiáltásai. Az igazi csend csak ezután kővetkezett, hiszen egy teljes napon át hallgat a korabeli sajtó a "Dömös" pusztulásáról, pedig a tragédia híre szinte percekkel később megérkezett a MESZHART budapesti központjába. Arra vonatkozóan nem találtunk utalást, vajon másnap, szombaton jártak-e a hajózási vállalat, vagy más hatóság vizsgálói a leset helyszínen így azt sem tudtatjuk, hogy a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium által az MTI-hez eljuttatott és a Szabad Nép című országos napilapban 1951.június 24-en megjelent kommüniké milyen forrásból merített. Annyi bizonyos: igazi kordokumentum, ha úgy tetszik dezinformációs mestermű , amely valóságos adatokat kever szándékos hazugságokkal, vagy mai szóval: csúsztatásokkal. Úgy, ahogy annak idején a Szabad Nép olvasói megszokhatták.

2009. 01. 29-én tartották a Dózsa György Gazdasági, Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium szalagavató ünnepségét a Városi Sportcsarnokban.

„Fogalmam sincs, mi lesz az élethivatásom; az ember csak akkor ember, ha másoknak él, és nem saját magának. Érzem, nem nagy embernek teremtődtem, hanem arra születtem, hogy jó emberré gyúrjam magamat.”

IX. Rémület a parton

A detonáció moraja végighullámzott a békés, napsütötte tájon, áthömpölygött a védgáton, aztán néhány pillanatra süket csend támadt. Hosszú másodpercek telnek el, mi a víz felől Felhallatszottak az első sikolyok, a segélykiáltások. A faluban mintha megérezték volna, hogy valami nagyon nagy baj történt, mert a közelebb lakók szinte ösztönösen rohantak a közeli partra. Miskei Orsolya, a néhai Gajdosi Jenő unokája így hallotta nagyapjáról a robbanás utáni percek történetét:

Ínhüvelygyulladásom volt a jobb csuklómon (egér+dob), ehhez megkaptam a szükséges orvosi segítséget és egy fekete eszcájgot.

Sokan rákérdeztek: mi történt velem?

A jobboldaliaknak (Demokrata olvasói) azt feleltem, hogy a jelenlegi kormány annyira kizsákmányolja a vállalkozókat, hogy éjjel-nappal dolgozniuk kell, így nekem is tönkretették a csuklóm.

A baloldaliaknak (168 óra olvasói) azt feleltem, hogy a jelenlegi kormány annyi lehetőséget biztosít a vállalkozóknak, hogy éjjel-nappal tudnak dolgozni, így én is, ezért tönkrement a csuklóm.

A Blikk-olvasóknak meg csak annyit mondtam, hogy egész nap verem a fa...szom.

VIII, Nem akarok meghalni

A túlélők vallomásai számos ponton eltérhetnek e mástól, hiszen szinte mindenki másképp élte át a robbanás és az azt követő zűrzavar szörnyű perceit, attól függően, hogy a hajó melyik részen tartózkodtak és a későbbiek során, hogyan kerültek biztonságba. A felidézett kép élességet időnként elhomályosítja a múló idő is: közvetlenül a tragédiát követően senki sem rögzítette élményeiket később pedig erre több érdekes részlet hullott ki az emlékezet rostáján így néhány évtized múltan alig kérhető számon tőlük, hogy pontosan felidézzék akkori érzéseiket, gondolataikat. Mégis akad egy beszámoló, amely hitelességénél és részletességénél fogva a "Dömös" tragédiájának legplasztikusabb leírása s különösen emberivé és élővé teszi a benne rejtőzködő szerelmi történet.

VII. Furcsa reccsenést hallottunk

Matematikusok megközelítő pontossággal nyilván kiszámolhatnák, vajon mi volt a valószínűsége annak, hogy hat évvel a háború után éppen a "Dömöst" érje el a végzet. A számításokhoz persze nem lenne elegendő a Fajsz közelében telepített és az évek során felrobbant vagy semlegesített aknák számából levonni a végső következtetést, hiszen az idő múlása és a már ismert működési elv miatt (1.-27. nap valamelyike, 1-7 hajó valamelyike) is rettenetesen kicsi számot kapnánk. Ha mindehhez hozzá vesszük annak a vízfelületnek a nagyságát amelyen a "Dömös" baj nélkül folytathatta volna útját azon a verőfényes péntek délutánon, a kockázat szinte alig kifejezhető. Van azonban a többismeretlenes egyenletben egy számokkal meg nem jeleníthető elem, ez pedig a parancsnok döntése, hogy a kormányos a hajó orrát a túlpart felé fordítsa. Szakmailag kifogástalan, korrekt parancs - mégis ez a mozzanat indítja el a végzetes láncolatot, mintha maga a sors keze tolná a Dömöst" az akna fölé. Az esély, hogy felrobban, talán milliárdnyi, ám a végzet nem ismeri a matematikát.

1996. június 22-e egy közönséges nyári nap volt. Keresve sem találni olyan baljós előjelet, amely előrevetítette volna a tragédia árnyékát, sőt minden arra utalt, hogy nagyszerű élményben lesz része azoknak, akik aznap a Kalocsai Néplappal szeretnék kielégíteni információéhségüket. Verőfényes, meleg pénteki nap volt, mintha az Isten is újságárusításra teremtette volna, ráadásul a Piros Arany Szálloda is legszebb arcát mutatta: jobbra a kávéház akkor még nem létező teraszán harsogó zöld lombruhába öltöztek az autónepperek, jobbra az Adidas bolt előtt Anita mellbimbóin csillant meg a nyál.

Az átlagosabbnál magasabb nyár eleji vízállás pedig gondtalan és eseménytelen navigációt ígért az újságárusnak. Kényszerűségből vállalta e feladatot, mert szerette kínozni magát az üzlet előtt a nyári melegben egy szál bugyiban és lenge lipityánkában lebzselő Anita látványával. Nem ez volt az első útja idefelé, de visszafelé sem. Úgy ismerte a főutcát, mint a farka a saját tenyerét. Akár becsukott szemmel is fel tudta idézni Anita derengő mellbimbóit, amelyek épp csak annyira voltak láthatók, mint érett szőlőszemben a mag.  Előző nap déli 12-kor indultak a nyomdából a kék-feketén átitatott papírhalmok, s másnap reggel pontosan megérkeztek az utcasarokra, s minden készen állt arra, hogy 8 órakor menetrend szerint elinduljon az árusítás. A sportbolt 9-kor nyitott. Már csak egy óra, s a személyzet minden tagja a kijelölt helyén, a gépház csak a híd jelzésére vár, de a “Lassan előre” jel nem érkezett meg. Mint mindig, most is a vásárlókkal volt baj.

(Megfojtatása következik...)

ma egy rendkívüliszámmal kezdjük a koronarádió kívánság műsorát magdinéni küldi lacipapának kétajándék fröccsösbögre kíséretében a szamisörözőbe 40 év után kovácskati örökcsöcsű slágerét a "mostkéneabbahagyni" címűdalt dekedves magdinéni sajnos eza felvétel nem áll rendelkezésünkre ezért lacipapa            kívánságátteljesítjük a "miattadiszomteállat" junkies slágert küldiő mindenkinek akiszereti

koronarádjó - a zuralkodó slájmo kvilága

ésmosjöjjön a lapszem lekezembetartom a blikket és márisa negyvenedik oldalon tartokma a vízhajtók be fognak rúgni és posztokat írnak egész nap

A hosszú hideg napok gyötrelme a hétvégére azért szépet is ad. Gyönyörű a táj most, így jégbe burkolózva. A Duna zajlik, a Szelid jege pedig tökéletesen alkalmas korcsolyázásra, keresztbe hosszába.

A hajtás után pár képet láthattok kedvcsinálónak egy szelidi korizáshoz, vagy egy dunai sétához.

Interjú Sztojka Istvánnal a kalocsai CKÖ elnökével.

Eredetileg teljesen más ügyből kifolyólag kerestem fel Sztojka Istvánt, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetőjét. Most mégis, ahogy Monty Python mondaná: most jöjjön valami egészen más! Az egész éves hajtás után a CKÖ és annak vezetője is számot adott egész éves munkájáról, és beszámolót készített mindenről. Ezekről kérdeztem Sztojka Istvánt, a CKÖ vezetőjét.

VI. Az a rettenetes nap

1951. június 22-e egy közönséges nyári nap volt. Keresve sem találni olyan baljós előjelet, amely előrevetítette volna a tragédia árnyékát, sőt minden arra utalt, hogy nagyszerű élményben lesz része azoknak, akik aznap a "Dömössel" kívánták elérni úti céljukat. Verőfényes, meleg pénteki nap volt, mintha az Isten is hajóutazásra teremtette volna, ráadásul a Duna is legszebb arcát mutatta: két partján harsogó zöld lombruhába öltöztek az ártéri erdők, az átlagosabbnál magasabb nyár eleji vízállás pedig gondtalan és eseménytelen navigációt ígért Pákolicz Mihály hajóparancsnoknak, Farkasdi József, első kormányosnak és a személyzet többi tagjainak. Nem ez volt az első útjuk a "Dömössel" és számtalanszor megtették baj nélkül a Budapest Mohács - Budapest menetrendszerű járatot, úgy ismerték a folyót, mint a tenyerüket, akár becsukott szemmel is nekiindulhattak volna a tizennégy órás útnak. Előző nap déli 12-kor indultak a fővárosból és pontosan megérkeztek Mohácsra, másnap reggel pedig minden készen állt arra, hogy 10 órakor menetrend szerint elinduljanak. A kazánok felfűtve, a személyzet minden tagja a kijelölt helyén, a gépház csak a híd jelzésére várt, de a “Lassan előre” jel nem érkezett meg. Mint mindig, most is az utasokkal volt baj.

Változás a Szülőföld Akadémia sorozat helyszínét illetően:

a nagy érdeklődésre való tekintettel a Szülőföld Akadémia sorozat további előadásai a Kalocsai Színházban kerülnek megrendezésre. Az első előadást megismétlik azok kedvéért, akik lemaradtak róla, az utolsó(-nak tervezett) előadás után, azaz 2010. március 17-én, szerdán.

V. A soknevű hajó

Mielőtt bemutatnánk a tragikus sorsú "Dömöst", engedtessék meg a krónikásnak e kis kitérő. A Dunán 1968-ben szűnt meg a Budapest-Mohács menetrendszerű személyhajó-forgalom, s bizony egyre kevesebben emlékeznek arra, milyen is volt valójában egy utazás gőzhajóval a hatalmas folyón. Bár az idegenforgalom jóvoltából néhány évvel ezelőtt újjáéledt a sokáig Csipkerózsika-álmát alvó meszesi hajókikötő és évente több mint száz alkalommal kötnek ki szebbnél szebb luxushajók, ez már nem ugyanaz, mint régen. Több okból sem: a hajócsodák egyike sem magvar tulajdon, német, ukrán, román, osztrák, holland és francia társaságok üzemeltetik az úszó szállodákat, magyart még elvétve is alig találni a fedélzeten. Mi legfeljebb a partról szemlélhetjük irigykedve a luxust és a pompát, sokunknak kétéves bére sem lenne elég egy Fekete Erdő - Fekete Tenger utazáshoz. Más dunai országok, mint például Ausztria és Németország, de még Románia és Ukrajna is felismerte, hogy a hajóutazás élményét nem pótolhatják a suhanó autócsodák, luxusbuszok repülőgépek. Különösen a Lajtától nyugatra van nagy nimbusza a hajónak, elég csak egy pillantást vetni Passau, Regensburg és a többi kikötő pezsgő életére. Egy távolabbi példa talán meg inkább rávilágít arra, milyen átgondolatlan volt egy tollvonással aláírni a dunai gőzösök halálos ítéletét. Az Egyesült Államokban az Ol’Man Riveren, vagyis a Mississippin még ma is közlekedik néhány múlt századbéli farlapátkerekes gőzös, mint például a Southern Comfort, amely olyan híres, hogy még jóféle bourbon whiskey-t is elneveztek róla.

Kedves Apa!

Úgy örülök, hogy újabb fórumot tudtunk találni, amit nem figyel az FBI. Kérlek, Te is próbáld meg elveid ellenére balról jobbra olvasni. Az a kisollós-aprókéses akció szeptemberben nem volt annyira célszerű, végül is rájöttek, mit akarunk. Ma hallottam a kalocsai Korona Rádióban, hogy magnófelvételeket juttattál el az USÁ-ba. Hogy azokkal fenyegetőzöl... Tudom, hogy Afganisztánban kevés a netkávézó, de ne MK-27-es magnókon juttasd el, kérlek, a világmegváltó gondolataidat, mert ... mert gondolom, Neked is fogytán a Polimer kazettád. Egyszóval, Bucureşti-től Nyugatra már nem tudják lejátszani sem. A világűrbe lőnek ki Beatles-dalokat, de visszakódoláshoz még húsz év és 64 milliárd dollár kellene a NASA-nak. (Tudom, R2D2 volt az alapelképzelés, de annak is már 30(!!!!) éve!

No, maradjunk annyiban, hogy magyarul, de nem rovásírással ezen a blogon keresztül megbeszéljük, hogy-s-mint vesszük át a VilágUralmat fél éven belül. (Ezen azért, Te dolgozol egy ideje)... Várom válaszod.

Izada Zén Lábam
(ne'manjira fijad)

Emlékeztető: ne felejtsék, hogy e héten, szerdán Szülőföld Akadémia! E heti téma:

Január 27-én, szerdán:

"Kalocsa, az iskolaváros"
Előadó: Hajdú István, tanár, osztályvezető.

Kellemes időtöltést mindenkinek!

Az utolsó vonat érkezik a kalocsai vasútállomásra!

Dátum: 2007.03.03.

ISTEN VELED "KISPIROS"!

IV. Hajózni muszáj

A “Gardening” iszonyú pusztítást végzett a dunai nemzetek hajóállományában. Korábban már utaltunk arra, hogy 1944. tavaszától késő őszig angol adatok szerint a Royal Air Force Liberátorai és Wellingtonjai 1382 darab különféle típusjelű Mark aknát telepítettek a folyam medrébe s az akció már a kezdetektől fogva igen eredményes volt. Az igazi veszteségeket azonban csak a háború befejeztével sikerült felmérni s a pusztulás mértéke megdöbbentő volt: míg 1944. januárjában a MFTR-nek - vagy ahogy becézték, a “Mefternek” - összesen 346 darab üzemképes úszóegysége volt, egy 1945. márciusi kimutatás szerint mindössze 4 darab uszály és 2 személyhajó maradt Magyarországon. A nyugatra menekült 255 hajóegység közül 48 elsüllyedt, a többi pedig amerikai és orosz ellenőrzés alá került Ausztriában. Egyes adatok szerint a dunai hajózási vállalatok összes veszteségét 5-600 úszóegységre lehet becsülni, ebből 200 végzetét okozták a víziaknák.

de szerintem mindenki egyből rájön!

Ha netán mégsem, a válasz a kommentek között lesz!