X: Egy hajó az örökkévalóságnak

Azt a robbanást, amely darabokra szakította a "Dömöst" és a le mértéktartóbb becslése szerint is megölt több mint félszáz embert, süket csend követte. Nem csak a holtak hallgatása, vagy a döbbenet, a partra tóduló emberek rémületének csendje, hiszen azt néhány perc múlva szilánkokra törték a túlélők jajkiáltásai, a mentésükre siető bátrak izgatott kiáltásai. Az igazi csend csak ezután kővetkezett, hiszen egy teljes napon át hallgat a korabeli sajtó a "Dömös" pusztulásáról, pedig a tragédia híre szinte percekkel később megérkezett a MESZHART budapesti központjába. Arra vonatkozóan nem találtunk utalást, vajon másnap, szombaton jártak-e a hajózási vállalat, vagy más hatóság vizsgálói a leset helyszínen így azt sem tudtatjuk, hogy a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium által az MTI-hez eljuttatott és a Szabad Nép című országos napilapban 1951.június 24-en megjelent kommüniké milyen forrásból merített. Annyi bizonyos: igazi kordokumentum, ha úgy tetszik dezinformációs mestermű , amely valóságos adatokat kever szándékos hazugságokkal, vagy mai szóval: csúsztatásokkal. Úgy, ahogy annak idején a Szabad Nép olvasói megszokhatták.

Súlyos hajószerencsétlenség a Dunán

A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium jelenti: 1951. június 22-én 14.45-kor a "Dömös" nevű személyhajó Mohácsról Budapest felé, menetrendszerű járatban Fajsz állomás felett robbanás következtében elsüllyedt. A robbanás oka ismeretlen. A hajó utasainak legnagyobb részét sikerült megmenteni. Hatvan ember könnyebb sérüléssel kórházba került. A hiányzók száma mintegy harmincra tehető, ebből az eddigi megállapítások szerint hat halott. Feltételezhető, hogy a hiányzók egy része - környékbeli lakos - szintén a megmenekültek között van, de a lakóhelyére távozott, s emiatt hollétét még nem lehetett megállapítani. (MTI)”

Ez volt az első s egyben az utolsó hivatalos közlemény is hiszen sem a MESZHART közlönyeiben, sem az országos és vidéki sajtóban később egyetlen sort sem írtak a katasztrófáról. A Bács-Kiskun megyei Népújság például azon aggódik június utolsó hetében, hogy megyénk mindössze 38,5 százalékra teljesítette tojásbeadási kötelezettségét . A felelősség e szörnyű bűn miatt persze nem a szerencsétlen tyúkoké, hanem a lap következő számában leleplezett valódi bűnösöké: a kunszentmiklósi tanácstagoké, akik “nem járnak élen a tojásbegyűjtésben” és persze Kiss János kaskantyúi kuláké, aki elítélendő módon “izgatott a tojásbegyűjtés ellen “ De valami cika mégis csak van a hallgatásnak s bármenynyire is furcsa, az nem más, mint az 1951. június 28-án készített jelentésben használt egyik kifejezés. Ezen a nagyon ugyanis búvárok vizsgálták át az elsüllyedt hajótestet s a következet rögzítették az egyetlen fennmaradt dokumentumban, amelyből idézünk.

Bal oldalt nyolc méter hosszú, átlag l.5-2 méter széles befelé nyomuló nyílást találtunk. Az eddig megtalált halottak száma 28... “

A búvárok által megtalált befelé nyomuló nyílás” később perdöntő jelentőségűvé lépett elő, mert az esemény okának hatósági vizsgálata már-már a tragi-komédia határát súrolta. Először - miként a Tas gőzös esetében is - a “kazánrobbanást” próbálták elfogadtatni, később pedig egy merész fordulattal már “német víziakna” szerepelt . a lehetséges okok között, aztán nem bíbelődtek ilyen aprólékosan a részletekkel, hanem kimondták a verdiktet: a "Dömös" végzetét “szabotázs” okozta. Hogy is lehetett volna más hiszen a korabeli politika álláspontja - főleg annak ismeretében, hogy a szovjet egységek és a magyar Honvéd Hadihajós Osztály 1945-1950 között intenzív aknamentesítést végzett - az volt, hogy a Duna aknamentes. Ha akna nincs - van helyette “szabotázs”...

Mint már említettük, a MESZHART hivatalos kiadványaiban a katasztrófát követően egyetlen sort sem közölnek a "Dömös" pusztulásáról. Ahogy szokták mondani: ez így, ebben a formában nem igaz. Az 1951. szeptember 29-i keltezésű “Rendeleti Értesítőben ugyanis 16/1951. A. szám alatt közzéteszik a KPM Hajózási Főosztálya vezetőjének rendeletét az “Összes dolgozóink magatartása” című részben: “Dicséret: A “Dömös” gh. (géphajó. A Szerk.) kiemelésével kapcsolatban szolgálati kötelességeiken túlhaladva a hajó kiemelési munkálatainál résztvevő alant felsorolt dolgozókat (következik 58 név!!) dicséretben részesítem. E dicséretemet a Rendeleti Értesítőjében (sic!) hozza nevezettek tudomására, hogy ezáltal a vállalat többi dolgozója példát meríthessen nevezettek népgazdaságunkat elősegítő munkájából. Radnai sk.” Az utasítás utasítás, tehát most a MESZHART következik: “ Fent felsorolt dolgozóinkat, valamint a “Dömös” gh. emelésénél közreműködött valamennyi dolgozónkat az egész személyzet előtt az Igazgatóság is dicséretben részesíti. Valamennyi dolgozónknak a példás kötelességteljesítést szem előtt tartva, az átlagon felülemelkedve kell munkáját elvégeznie, hogy tervtúlteljesítéssel minél rövidebb idő alatt elérhessük az ötéves tervünk túlteljesítését, illetve teljesítését. “

Túl a “példát meríthessen” képzavarán és az idézet utolsó mondatának komikus körforgásán, legfeljebb azon csodálkozhatunk, miként kerülhetett egy olyan hajó kiemelésének híre a közlönybe, melynek elsüllyedése nem?

Bármennyire is igyekeztünk, nem tudtuk pontosan kideríteni, hányan vesztették életüket a "Dömös" felrobbanásakor. Amit pontosan tudunk, azt Estók Mihálynétól, Fajsz község jegyzőjétől tudjuk, akinek jóvoltából bepillanthattunk az 1951es év halotti anyakönyvének azon lapjaiba, amelyek a "Dömösnek" a községben anyakönyvezett áldozatainak adatait tartalmazzák. Ezek szerint 1951. június 22-én délután 2 órakor történt a szerencsétlenség. a következő napokban található anyakönyvezéskor ezt az időpontot jelölték meg a halál idejeként. A bejegyzések 1951. június 24-től kezdődnek és utolsóként egy ismeretlen személyt anyakönyveztek július 21én. Összesen 24 ismert és 10 ismeretlen személyt jegyeztek be, mindegyikük mellett egységesen “vízbefulladás hajószerencsétlenség következtében” szerepel a halál okaként. Tizenhat férfi és 18 nő lelte halálát, köztük 7 kisgyermek. Az elhunytak között szerepel a hajókormányos, a hajófőpincér és a hajógép-ápoló. Az “ismeretlen”-kent anyakönyvezett tíz halott közül később mindössze egy személyt, egy ÁVH-s törzsőrmestert sikerült agnoszkálni, a többiek mindmáig azonosítatlanok. Róluk a bejegyzések rendkívül pontos, részletes leírást adnak, feltüntetve személyleírásukat, ruházatukat, különleges ismertetőjeleiket és süléseik jellegét. Lehangoló és elborzasztó olvasmány, talán jobb is, hogy a szabályok nem engedik közzé tételüket. Vajon miért nem kereste és azonosította az ismeretlen holtakat senki évtizedeken át? Vagy ha igen, miért hiányzik a bejegyzés? Vajon hány ismert és ismeretlen áldozatot anyakönyveztek a túlparti településeken, vagy a folyó alsóbb szakaszán! Ezekre a kínzó kérdésekre mindmáig nem találtuk meg a megnyugtató választ a "Dömöst" a hallgatás köde lengi körül.

Tíz héten át követtük nyomon a "Dömös" történetét s azzal a bizonytalan érzéssel rájuk a tragédiájáról szóló utolsó sorokat, hogy épen csak felfejtettük a mint sötét kárpitját. jól tudjuk, elmondatlan és megíratlan titkok bújnak meg alatta s talán eljön majd az az idő, amikor valaki eljut a teljes igazsághoz. Ez lesz majd az a pillanat, amikor igazi emlékművet állíthatunk a "Dömösnek" és áldozatainak, ismerteknek és ismeretleneknek egyaránt.

Egyelőre várnunk kell. De addig is, a szerző köszönetet kíván mondani mindazoknak, akik a történet megírására ösztönözték s munkáját ismereteikkel, vallomásaikkal, dokumentumaikkal elősegíteni igyekeztek. Hálás köszönettel tartozom elsősorban néhai Marczis Ervinnek, aki hajózástörténeti tanulmányával, ritka dokumentumaival önzetlenül nyújtott felbecsülhetetlen segítséget, de már nem érhette meg a sorozat közzétételét. Köszönet dr. Dániel Józsefnek, amiért felhasználhattam a Bajai Honpolgárban megjelent írását, valamint Bánáti Tibornak, Biczók Józsefnek, Kovács Róbertnek Személyes visszaemlékezésükért, Miskei Orsolyának nagyapja élményeinek felidézéséért és az “utolsó jegyért”. Hálás vagyok Korsós Károlyné Kalocsa Honvéd utca 10. szám alatti olvasónknak, aki kedves levelével elindított a "Dömös" titkainak felderítésére s nem utolsósorban azoknak a hűséges olvasóknak, akik elkísértek ezen a hosszú úton.

Talán jobb is, hogy nem sikerült felszínre hozni a "Dömös" minden titkát. Végigjárva sorsának néhány stációját, egyre erősebb bennem az érzés : a "Dömöst" a megfejthetetlen titkok teszik örökre elsüllyeszthetetlenné, ezért marad meg az idők végeztéig az egymást követő generációk kollektív emlékezetében s járja különös, titokzatos és véget nem érő útját az örökkévalóság vizein.

Szerencsés hajózást, "Dömös"!

(Folytatása következik!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.